Őszi utazás

POZSONY:

Szlovákia fővárosa és legnagyobb városa is. Az egykori Csehszlovákia szürke, poros, provinciális kis városkájából egy igazi, hangulatos várossá nőtte ki magát Pozsony. Bátran kiruccanhatunk ide, akár egy hétvégére is, és nem kell attól tartanunk, hogy unatkozni fogunk. A földrajzi közelség és nem utolsósorban a jó közlekedés miatt azonban bátran ajánlhatjuk mindazoknak úti célként, akik egy napra kimozdulnának Budapestről. A történelmi városrészben sétálhatunk, miközben kávézók, éttermek és kocsmák sokasága közül válogathatunk, és még a pénztárcánk miatt sem kell aggódnunk, hiszen Szlovákia még mindig olcsóbb Magyarországnál. Pozsony történelmi belvárosában sok a látnivaló, a Monarchia hangulatátidéző épület, kis tér, hangulatos utcasarok.
A Vár, amelynek hatalmas, négyszögű, négytornyú tömbje magasan emelkedik a város fölé, nemrég újították fel, udvaráról több oldalra is remek kilátás nyílik a városra. A Várat elsősorban gyalog, de busszal vagy trolival is meg lehet közelíteni. Megnézhetjük a lovagtermet, a kápolnát, és a restaurált termeket.
A várban berendezett múzeum minden nap, hétfő kivételével, 10-től 18 óráig (télen 17 óráig)van nyitva. Itt régészeti leleteket, köztük egy 22,800 éves, 7 cm magas nőszobrot láthatunk. Az udvarban balra a Szlovák Nemzeti Gyűjteményt találjuk (nyitva keddtől vasárnapig 10-től 12-ig és 13-tól 16-ig; a belépő felnőtteknek 40, diákoknak 20 korona).
A történelmi belvárosban sok szép templomot találunk, ezek közül is a legszebb az egykori Hal tér másik oldalán álló gótikus Szent Márton-székesegyház, Pozsony talán legkiválóbb építészeti remeke. A dómot a XIV. század elején tervezték olyan háromhajós bazilikának, amelynek minden hajója egyforma magas, egyébként majd két évszázadon keresztül épült, ezért a gótikus stílusba helyenként reneszánsz elemek is keveredtek. A dóm tornya 85 méter magas, neogótikus, tetején 3x4 méteres kővánkosra helyezett, 3 mázsa súlyú aranyozott királyi korona csillog. Ez emlékeztet arra, hogy 1563-1835 között itt koronázták a magyar királyokat és királynőket.
A Főtér (Hlavné námestie) Pozsony legszebb tere. Közepén a II. Miksa császár parancsára 1512-ben épült Roland-kutat láthatjuk. A legérdekesebb azonban a gyönyörű gótikus-reneszánsz Városháza (Muzeum felirattal), amelynek épületében találjuk a Történelmi és Igazságszolgáltatás-történeti Múzeumot, ahol sok egyéb érdekes mellett egy középkori kínzókamra is megtekinthető. Az épületegyüttes belülről hétfő kivételével 11-től 18 óráig tekinthető meg. Aki nem akar bemenni, annak is érdemes besétálnia a belső udvarra, mert nagyon szép az épületegyüttes belülről.
A Városháza mögött jobbra található a rózsaszínre festett, díszes Prímás palota, amely a barokk és a klasszicista stílus közötti átmenet formáit mutatja. A középkori érseki palota helyén 1778 és 1781 között Batthyány hercegprímás építtette francia klasszicista stílusban, belső udvarán Sárkányölő Szent György ugyancsak impozáns szobrával.
A főtérről nyíló Frantiskánske námestie (Ferencesek tere) padjaival főleg nyáron számít kellemes helynek. Itt áll az 1638-ban átadott barokk jezsuita templom. A téren kicsit messzebb van a ferencesek kolostora.
A Mihalska ulica elején – amely Pozsony műemléki szempontból talán leggazdagabb sétálóutcája – magasodik a Mihály kapu, az óváros egyetlen megmaradt kapuja, ami alatt átsétálva minden nyüzsgés ellenére megcsap minket a múlt levegője. Az 51 méter magas, eredetileg gótikus torony több átépítés után barokk stílusú kupolát kapott, ennek tetején áll Szent Mihály szobra.
Az éttermekről már ismert, Mihály-kapu melletti kis utcácskákban találjuk a klarisszarendi apácák templomát és klastromát. Mögötte áll a 34 méter magas, neogótikus Jagelló torony.

KASSA:
Szlovákia második legnagyobb városa. Az idelátogatók mindenképpen látogassák meg a Szent Erzsébet gótikus székesegyházat, mely a maga nemében Közép-Európában is páratlan szépségű, és természetesen, ha már a székesegyházban vannak, ne hagyják ki II. Rákóczi Ferenc fejedelem sírjának a  megtekintését az altemplomban található sírboltban.

TÁTRA:
A Tátra hegyvidéke egy keleti és egy nyugati részre osztható. A nyugati rész, a Liptói Havasok további hat földrajzi egységből áll (Osobita, Sivy vrch, Rohace, Liptovske hole, Cervene vrchy és Liptovske kopy). A Keleti Tátra a Magas Tátrát és a Fehér Tátrát foglalja magába. A legmagasabb és legismertebb ezek közül a Magas Tátra, melynek legmagasabb pontja, a 2655 méter magas Gerlach-falvi csúcs. Ez a terület Szlovákia egyetlen alpesi jellegű hegysége, 32 völgye mindössze 26 kilométer hosszan terül el, ezáltal egyike a legkisebb magashegységeknek. Az éles, sziklás csúcsok alakjukat a gleccserek munkájának köszönhetik, melyek több ezer évvel ezelőtt kialakították a Magas Tátra mai arculatát.
A gleccserek, miután hegység-alakító munkájukat elvégezték, eltűntek, így itt már nem képeznek torlaszokat, mint ahogyan azt Alpokban vagy a Kaukázusban teszik. A természet munkáját az ember vette át, egyedülállóan megközelíthetővé téve a területet, jól karbantartható ösvények vezetnek át a völgyeken és hágókon keresztül, több mint 10 hegycsúcsra.
A közlekedési eszközök és épületek figyelemre méltó magasságokban is megtalálhatóak:

• Strbske Pleso (Csorba-tó) települése (1355 m) könnyen megközelíthető közúton vagy villanyvasúton,

• Hrebienok gerinc (1285 m) fogaskerekű kisvasúttal,

• Skalnate Pleso (1751 m) kabinos libegővel,majd innen tovább egy másik libegő visz fel minket a Lomnici-csúcsra (2632 m),

• Soliko (1815 m), és a Lomnici-nyereg (2200 m) fapados felvonóval érhető el,

• a Velicke Pleso (1670 m) partján fekszik az egyik hegyi menedékház és hotel, a Sliezsky Dom (Sziléziai-ház),Rysy menedékház (2250 m), a legmagasabban fekvő szálláshely a Tátrában.

Ezekhez a helyekhez a Tátra csúcsai igen közel vannak, melyek közül több 2500 méter fölé magasodik. Egy átlagos túrázó számára is számtalan csodálatos kilátópont érhető el ezek közül.

A Magas-Tátra festői csipkéit 30 völgy és 100 jégkori tó teszi még szebbé. A 600 kilométer hosszú, remekül kiépített túraútvonal-hálózat minden völgyet és csúcsot elér. Aki kirándulni szeretne, az augusztusban és szeptemberben jöjjön, aki pedig a síelést kedveli novembertől áprilisig hódolhat szenvedélyének.

MALA FATRA NEMZETI PARK:
A Mala Fatra nemzeti park legmagasabb pontja a Velky Krivan. A park szívében található a Vratna, a gyönyörű, erdővel borított völgy, amely kitűnő túrázási útvonalakat, télen pedig csodálatos sípályákat kínál.
634 méterrel a tengerszint felett, 200 méter magasan a környezetéhez képest, egy mészkősziklán terül el a hajdani Szepes vármegye leghíresebb építménye, az Iglói vár. (Igló mai neve – Spišská Nová Ves). A vár ma nemzeti kulturális emlék és a világörökség része- A vár nemcsak a 12. –18. század építészetének emlékműve, hanem 4 hektáros területi terjedelmével (pontosan 41 426 m2) Európa legnagyobb várkomplexumaihoz sorolandó.
Nagyságából, védettségéről és szervezettségéről arra lehet következtetni, hogy már ezidőben Közép-Szepesség fontos adminisztrációs központja volt. A romok még ma is jól láthatók, körbevették az egész mai várat és átmetszették a legnagyobb várudvart.
A várak, ezek között az Iglói vár is, a tatárjárás idején kiválóan helytálltak. Felismerte ezt IV. Béla is aki 1249-ben a vár helytartójának engedélyt adott egy torony és egy palota építésére. Így keletkezett az ún. „helytartói palota” (prepošstký palác). Ekkor már a vár a királyi vármegye székhelye. 1312-ben a Trencséni Csák Máté akarta a várat elfoglalni, de sikertelenül. Nemsokára ezután a várat gótikus stílusban átépítették és kiszélesítették.
A várban született a Habsburgok előtti utolsó magyar király – Zápolya János. Ebből a családból ő volt a vár utolsó tulajdonosa, mert mikor elvesztette a magyar királyi trónért folytatott harcát, 1528-ban a Habsburgok a várat tőle elkobozzák és 1531-ben Thurzói Alexnek ajándékozzák. A Thurzó család a várat ismét átépíttette, s így kapott több épület is reneszánsz jellemet. 1636 a család férfiágon kihal így a vár a Csákyakhoz kerül és az ő tulajdonukban marad egészen 1945-ig. Az új tulajdonosok a várban csak a 17. század végéig laknak. Napjainkban a várat az alapos kutatások után konzerválták és néhány részét felújították. Az alsó várudvart már 1983-ban megnyitották a közönség előtt.
Árkádok kötik össze a mai tornyot a 15. századból származó gótikus kápolnával, ami után helyezkedik el a vár legértékesebb része a hatalmas, eredetileg háromemeletes román palota, melyet a 15.-16. században gótikusan átépítettek. Az eredeti építészeti stílusból legszebbek a csoportosult román ablakok finom oszlopai. Ezeket a részeket a 13. században készítették Észak-Olaszországból való kőfaragók.

KOMÁROM:
A Kárpát-medence egyik legrégibb települése. A régészeti leletek tanúsága szerint területe a korai bronzkortól folyamatosan lakott.
Megtelepedtek itt a kelták, majd közelében a Duna jobb partján a rómaiak létesítettek Brigetio névvel jelentős légiótábort és várost. Ma Komárom 38 ezer (kétharmad részben magyar) lakosával, elég jelentékeny gépiparával (folyami hajógyártás) forgalmas határváros, sokszínű kulturális élettel és szép számú érdekes műemlékkel, emlékhellyel a múlt tárgyi emlékeit őrző gazdag múzeummal rendelkezik.

ÉRSEKÚJVÁR:
Érsekújvár mint korszerű reneszánsz erődítmény az 1576-1580-as években a Nyitra jobb partján, mocsaras terepen épült. Az új erődöt Baldigar Giulio és Ottavio olasz építészek tervezték, szabályos hatszögű alaprajza volt, hatalmas fülesbástyákkal a tüzérség számára. A várfalakat egész hosszukban széles vizesárok vette körül, amely a Nyitra folyóba torkollott, és a feladata az oszmán hadsereg megállítása volt a Duna bal partján, a Bécs felé vezető úton. Érsekújvár a törökellenes védelem központjává fejlődött a mai Nyugat-Szovákia területén a 16. században és a 17. század elején. Az erőd építésének katonai felügyeletét egy Gerotin Frederik nevű nemes végezte. A munkák teljes befejeztével Érsekújvár az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjobb erődítményévé vált. A város jelentőségét az a tíz török támadás is bizonyítja, amelyeket az erőd másfélszáz esztendő alatt élt túl. A tizenöt éves háború folyamán Érsekújvárt és környékét Ibrahim pasa, nagyvezér és a krími tatárok pusztították.

RIMASZOMBAT:
Rimaszombat, járási székhely és a történelmi Gömör vármegye központja, a Rima folyó völgyében fekszik. Az első írásbeli emlékek a városról a kalocsai érsek leveléből származnak az 1270 -es évből, ahol a város neve Rymoa Zumbota -ként szerepel. A város történelmének fontos mérföldköveként szerepel 1334 -es év május 5. -e, ekkor Róbert király különleges jogokat és szabadságot adományozott Rimaszombatnak. Ezt a napot a város polgársága minden évben megünnepli. Az 1784 -től terjedő 1922 -es évig a város a Gömör-kishont vármegye központja volt. A városban több nevezetes, történelmileg jelentős műemlék, templom és emlékmű található. A Főtér közepén helyezkedik el, az eredeti gótikus templom helyén, a klasszicista elemeket tartalmazó, barokk templom. Szintén a téren található az 1801 -es évben épült a francia stílusú városháza, mely később vármegyeház lett és látható rajta a történelmi Kishont vármegye címere, ma itt helyezkedik el a városi könyvtár, melyet Matej Hrebendáról neveztek el. A nem messze elhelyezkedő Tompa Mihály tér nevezetessége az 1901 -es évből származó vármegyeháza, mely jellemzi a történelmi Gömör - Kishont vármegye gazdagságát. Rimaszombat magyar vonatkozású nevezetességei között meg kell említeni a Petőfi -házat és a Tompa téren elhelyezett Tompa Mihály szobrot.